Balaton: több mint egy nyár

Hogyan óvjuk meg a Balatont?

Mindannyian zöld területekre, tiszta vízre, klasszikus balatoni hangulatra, ugyanakkor minőségi turisztika szolgáltatásokra vágyunk. De lehet-e mindezt együtt, avagy hogyan garantálja a Balaton törvény az elmúlt száz év alatt rohamos tempóban beépült tópart megóvását?

A balatoni üdülőkörzet védelme nem csupán turisztikai, de táj- és környezetvédelmi szempontból is fontos. A térség modern területrendezési terveinek sorát a Balaton törvény indította el 2000-ben. A jelenleg hatályos, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervét szabályozó 2000. évi CXII. törvény az egyedi és véges környezeti értékek megóvása érdekében azokat a korlátokat szabja meg, melyek a tó és környezete kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését biztosítják, ezen belül a jelentős gazdasági potenciált képviselő turizmus minőségi fejlesztését. Célja nem kevesebb, mint a Balaton táji, természeti és települési környezeti minőségének védelme, kiemelten a zöldterületeinek és egyedi tájelemeinek megőrzése. Számos eredmény bizonyítja a törvény létjogosultságát, akár a parti sétányok kiépítésére, a Balaton-parti települések szennyvíz-elvezetésének megoldására, a regionális, modern hulladékkezelő központok épülésére, az M7-es melletti ipari csarnokok, vagy a pihenést zavaró bányászati tevékenység korlátozására gondolunk.

A Balaton 235 km hosszú partvonala mentén 44 település található, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet pedig összesen 180 települést foglal magában. A vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek rögzítették a teljes partvonalra kiterjedő, 5-30 méter széles közösségi használatú parti sétányok kialakítását, fokozott figyelemmel a természetes környezet megtartására, valamint a part üdülőterületként történő további hasznosításának tilalmára.

Közép-Európa legnagyobb édesvizű tavának vízminősége az 1980-as évektől kezdve fokozatosan javul, köszönhetően többek között a térség települései megfelelő csatornázásának. A szennyvíz megfelelő kezelése, illetve a települési kommunális hulladéklerakók regionális, modern hulladékkezelő központokkal történő helyettesítése is nagymértékben hozzájárult a tó vízminőségének javulásához, ami jelenleg egészen kiváló. A belső égésű motorral hajtott kishajók és csónakok engedélyhez kötött használata és tárolása, az elektromos hajtású, valamint a szélerővel működő vízi járművek népszerűsítése szintén hozzájárul a víz- és levegőminőség javításához.

Az állattenyésztés, a szőlészet-borászat és a gyümölcstermesztés hagyományainak megőrzése nem csak a táj és értékeinek megóvása miatt elengedhetetlen, hanem a foglalkoztatás fenntartása miatt is. Ennek jó példái a Balaton-felvidéki gyümölcs-, és mandulaültetvények, valamint a történelmi borvidék borászatai is, amik szerepet játszanak a háttértelepülések vonzerejének növelésében. Az országos hálózathoz kapcsolódva a Balaton körüli kerékpárút-hálózat is ennek a törekvésnek az eredménye. A kerékpárút-hálózat kiépítése hozzájárul a lakosság mobilitásának növeléséhez, a települések közötti kapcsolattartáshoz, illetve a zaj- és levegőszennyezés csökkentéséhez is.

A törvényben foglalt területrendezési szabályozás az egyedi tájelemek, a zöldterületek megőrzését és a környezetminőség javítását szolgálják. A Lechner Tudásközpont készíti el azokat az átfogó, megalapozó vizsgálatokat, háttértanulmányokat, többek között a népesség, a strandterületek, a közlekedés, a környezetvédelem témakörében, amelyek következtetései a kidolgozandó tervek és a célok kijelölését segítik elő. A területrendezési terv elkészítése a szakági minisztériumokkal egyeztetve történik, legyen szó kulturális, környezetvédelmi célú, vagy vízvédelmi témáról. A területhasználatok, övezetek kijelölése a magán és a piaci beruházásokat egyaránt irányítja, a környezet és a Balaton képének megóvása, így például a tihanyi levendula-ültetvény fenntartása érdekében. A beruházó, a turista, a lakos, az önkormányzat és a szakmai gárda érdekei közötti összhang megteremtése nagy kihívást jelent.

A térségben tevékenykedő szervezetek közül kiemelhető a Balaton Fejlesztési Tanács, a Balatoni Szövetség, amelyek összekötő kapocsként szolgálnak a régió fejlesztése mellett elkötelezett helyi és kormányzati szereplők között, ezzel is segítve a tervezést. Rendkívül fontos, hogy a települések összehangolják településrendezési terveiket a Balaton törvényben foglaltakkal, és nem csak rövid távon: „… fontosnak tartom, hogy a törvénnyel elfogadott területrendezési terv érvényesülését folyamatosan nyomon kövessük, mérjük, értékeljük, azaz tudjuk meg, hogy miként alakult a Balaton térség sorsa.” – fogalmaz a szakértő, Faragóné Huszár Szilvia. A térségi tervezők az Építésügyi Monitoring Rendszert (ÉMO) használják munkájuk során, ez a platform lehetővé teszi az építésügyi és térségi tervezési eljárásokban keletkező adatok térbeli összefüggéseinek kezelését. A térinformatikai alkalmazás a településrendezési tervek digitalizálásával segíti a területrendezési tervek érvényesülésének vizsgálatát, a jövőben pedig a valós és tervi állapot összevetését, például vizsgálható az új lakóterületek beépítése, új utak megépülése. Használatával folyamatosan nyomon követhetőek a területi változások és a területhasználati, építési szabályok betartása, mindezt pedig kiegészíti a tervezői helyszínbejárás, helyi érintettekkel való személyes kapcsolattartás.

Képek forrása: Lechner Tudásközpont, Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési terve

Jancsó Ágnes